Ady Endre: Testem, vitéz pajtásom
Híven ugrott értem tűzbe, vérbe,
De most már nagyon kopott
Hajdantan büszke vértje.
Mert ha szól hozzá az Élet hangja,
Hegyezi beteg fülét
S fiatalon fogadja.
Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük
S ha volt egymáshoz hibánk,
Egymásért elfelejtjük.
De az Élet bús megérezése,
Testem vidám fiú volt,
Nem leszek rossz Jób én se.