Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.