Ady Endre: Megölelném a lyányod
Feslenének mese-arany-virágok
S őriznék szép királyfiak,
Paplanát se érintenék:
Ilyen volna a lyányod.
Lihegően űzné száz anya-átok,
Finom, szűz teste illatát
Itt hagyná századévekig:
Végzet volna a lyányod.
Vágyba vinné, aki sohase vágyott,
Ezer csók egy lehelete,
Látása termékenyités:
Asszony volna a lyányod.
Sisteregne, mint forró pokol-árok,
Megfehérednék a világ,
Ha fehér bőre ráragyog
És kacagna a lyányod.
Fölgyújtanám egy éjjel a világot:
Hunyt szemmel gondolnék reád,
Átfogná két, veszett karom
S megölelném a lyányod.