Ányos Pál: Ájtatos ének
Áldgyuk Istent szolgájában, |
Az időnek utoljában; |
Kit szivünk titkon nevez.
Ifjuságod zsengéjében! |
Mész Szent Ferenc szerzetében, |
Melly fut, merre hiv az ég.
Szentség példája lettél
Szerzetednek örömére, |
Igaz hit hirdetésére, |
Hogy Isten szólt belőled.
Apostoli tisztségedben, |
Kiért égsz egész szivedben, |
Száz annyi gyümölcsöt hoz.
Te is Lőrinc, oltalmából, |
Vért szomjuhozó honából, |
S Lőrinctől szivet vettek.
Székesfehérvár várának, |
Számlálhatatlan állának, |
Népünk egy talpig elvesz.
S elől mész kereszt jelével |
Minden pogány erejével, |
Török tábor romlása.
Jő még Lőrinc kérésére! |
Egy asszony rugó erére, |
Borbély vágott keresztül.
Tüzesedni ki mellyéből, |
S mingyárt kigyógyul sebéből |
Mit Lőrinc érdeme tesz.
Lőrinc, zengjük méltóságát, |
Reánk is hathatóságát, |
Látván, gyógyitts bennünket.
Meggyőzted ellenségünket, |
Segéltsd erőtlenségünket, |
Legyenek szerencsések.
Ki három vagy személyedben, |
E roppant teremtésedben. |
Nyerjük el kegyelmidet.