Arany János: TÖRÖK BÁLINT
"Fohászkodik mostan |
sok gyakor sírással |
Asszonyfeleséged |
az két szép fiával -" |
TINÓDI |
Azt se tudja, hova lesz buvában:
Két ellenség két felől szorítja,
Szívét a gond száz felől borítja.
"Jó emberek, adjatok tanácsot:
Boldogasszony temploma keresztjén
Török zászló lengjen, vagy keresztyén?"
Tizenharmad szék-ülő magával:
"Mire a nap még egyszer kisütne,
Német zászló lesz oda felütve."
Magyar urak ezt nem is gyanitják:
Török Bálint, György barát, vezérek!
Kár alunni mostan a vezérnek.
Török Bálint ruhát sem cserélhet:
Az ellenség, ki nyakra, ki főre,
Takarodik a várból előle.
Szolimánhoz titkos üzenetje; -
Maga Bálint csak morog; csak ümget
"Ez is elád maholnap bennünket!"
Úgy robog a budai piacra,
Nagy sokaság közibe úgy léptet:
"Halljátok ezt ti budai népek!"
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát - gyilkolom a fattya! -
Kettő közül egynek is feladja."
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát közülünk feladja,
Török Bálint szavát nem fogadja."
György, a barát, összesúg ezekkel;
Maga Bálint, ha szivből, ha szinre,
A basának dolgozott kezére.
Kevés annak az én egy jó kardom:
Egyiket a másikkal - hiába!
Ahogy lehet" - gondolja magába.
Veresebb az ég alja, mint másszor;
Hajnal előtt a Szentgyörgy terére
Vágtatott a magyarok vezére.
Kukorékol a csaták kakassa;
Hej! mit akar a Bálint ma reggel
Tórök-magyar egyesűlt sereggel?
Hajnali szél zászlaját röpíti,
Maga pedig kardját emelinti
Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.
Ne menj neki, bolond cseh, vaktában!
Nekimenne, ha partja se volna,
Vize helyen pokol tüze folyna.
Beletört a gyalázat szivébe:
Szegény öreg! hogy ki nem huzhatta,
Futásában elvérzik miatta.
Vitézséged ne mutasd nagyon ki,
Mert a pogány bizony megigenli,
Gonosz barát ellened ingerli.
Azt a vermet csak ássa, csak ássa,
Ki miatt lesz Budavár bukása,
Török Bálint hálóba jutása.
Izeni a Szolimán nagy szultán:
"Fiam Bálint, magyarok vezére,
Jöszte hozzám ebédre; ma délre.
Izabella királyné fiával:
Atyja után én vagyok az atyja,
Árvaságát meg sem is siratja."
Nem lesz-e jobb maradni Budában?
Mintha sugná, valami azt mondja:
Ne menj, Bálint, a török táborba!
"Török Bálint, te segíts bajomba:
Gyermekemet nem adom barátnak,
Szivében nincs érzelme apáknak.
Neked is van két fiad Torbágyon:
Mintha egyik volna most öledbe',
Viseld gondját, úgy adom kezedbe." -
Hátra van még a fekete kávé;
Török Bálint tétova tekintget:
"Körülfogott a jancsár bennünket!"
Látsz-e nagy port a budai úton?"
- "A szombati kapuja kitárva,
Ott megyen a sok török Budára."
Jaj Istenem, be szörnyen aggódom."
- "Izabella királynét csalárdul
Költöztetik kifelé a várbul."
Oh! hogy erről tenni már nincs módom...
- "Boldogasszony tornya tetejében
Félhold ragyog a kereszt helyében."
Parancsolja Verbőczi Istvánnak:
"Te fogsz lenni az ország birója;
Török Bálint itt marad egy szóra."
"A csecsemőt vidd el az anyjának,
Te fogsz lenni ország kormányzója;
Török Bálint itt marad egy szóra. " -
Minek jöttem én azért Mohácsig!"
"Fiam Bálint, érjük el Eszéket:
Becsülettel hazaküldlek téged."
Hosszu nekem Budától Eszékig."
"Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra:
Hadd megyünk le, ne tovább, Nándorra."
Nándor alól most tovább lecsalhat..."
- "Kutya voltál, az maradsz, de vason:
Láncot neki, hogy ne haraphasson!" -
Odahaza a szép két kis árva:
Minden reggel kimegy az utcára,
Édes atyját de mihaszna várja.
Ki-kiáll a magas könyöklőre;
Fehér képét ereszti karjára,
Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.
Török Bálint üldögél magában;
Ifju korát a vénség megszánja,
Megérleli s a halál levágja. -