Arany János: ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS
ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS
Mint a Noé hű galambját,
Ki reménynek viszi lombját,
Sok sötét arc lángra lobban,
Sok kebel ver hangosabban,
Ki reménynek viszi lombját,
| Várnak engem mindenek; |
Sok kebel ver hangosabban,
| Ahol én megjelenek. |
Kérdik: van-e levél Tüge?
S kiki, amin szíve csügge,
Ez rokonra, jó barátra,
Az geschäftre, actiákra
S kiki, amin szíve csügge,
| Arra gondol hirtelen: |
Az geschäftre, actiákra
| S hogy kél a rozs odafenn. |
Ez, ha rózsaszín kopertát
Hoztam neki: egy sechsert ád,
Amaz reszket, ha nincs frankó,
S bár majd fölveti a bankó,
Hoztam neki: egy sechsert ád,
| Máskép nincs becsűletem; |
S bár majd fölveti a bankó,
| Rám kiált: nem fizetem! |
Pénzt vár a diák gyakorta,
De ha atyja jól lehordta:
Úrfi, legyen jó reménybe:
Nem búhattam a levélbe,
De ha atyja jól lehordta:
| Hogy reám néz, mily vadon! |
Nem búhattam a levélbe,
| Ahogy vettem, úgy adom. |
Így bolyongok télen, nyáron,
Porba, fagyba, vizen, sáron
És most boldog új esztendőt
Kíván szebbnél szebb jövendőt
Porba, fagyba, vizen, sáron
| Tisztem teljesítni kész; |
Kíván szebbnél szebb jövendőt
| Tüge Sándor |
| levelész |
(1853)
