Babits Mihály: SZONETT
S barátim és vigságomat,
Még hiuságom sem maradt
Meg; kétkedem már szellememben;
Barátom, az igazság. Ez sem.
Most átértettem, átéreztem,
S lelkemhez oly csömör tapad.
S kik egyszer eltávoztak attól,
Azoknak itt minden hamis?!
Csak egy maraszt e földön engem,
Az, hogy nehányszor sírtam is.