Babits Mihály: A PORTUGÁL SZONETTEKBŐL
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá hogy se mező, se domb
ujúl tavasszal s kizöldűl a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, ujrázva... Beszélj:
de ne feledd hogy némán is szeress...