Babits Mihály: HÓRA-ÉNEK A HÉTFÁJDALMÚ SZŰZRŐL
sírva lelte Máriát a hajnali óra.
Fülébe ért szent Fia elfogattatása:
ment Jeruzsálembe, hogy Szülöttét meglássa.
összeverve és gonosz kötelek jármában,
Pilátushoz vitetvén iszonyu lármában;
egész teste remegett ő nagy fájdalmában.
"Feszítsd meg!" és szívében nőtt a keserűség.
Szent Fia kereszt alatt, töviskoszorúval!
Ment, ment a Kereszt után telistele búval.
szeme előtt vonták a magas Keresztfára.
Megzúzva szent tagjai, folyt a vér belőle;
s búbánattal töltözött a Világ Úrnője.
akkor bús lelkét az Úr Atyjának ajálta.
Amikor szent oldalát átfúrta a dárda,
vashegye a Szűzanya szívét is bejárta.
úgy hevert a Királynő karja közt a Bárány;
ki míg vérző sebeit könnyeivel mosta,
kínban a vér őtmagát fecskelte pirosra.
szent testét, a Szűzanya jajjai siratták.
Sírt, hogy egyedül maradt, vigasztalás nélkül,
s így kell megfosztatnia égi Szülöttétül!
ajánlom föl, Mária, kínod érdemébe,
hogy ki Fia keresztjét viselte lelkébe,
vezessen majd Krisztusa örök örömébe.