Babits Mihály: EGY FELHŐHÖZ
EGY FELHŐHÖZ
Gyors felhő, csak iramod kellene,
ellengnék innen ahol ő lakik:
álomkeze és gondtalan szeme
nem kötne rabbá engem több napig.
Olvasnom a szerelem titkait
emberarcon, többé nem gyötrene;
érezném, minden gunytól szabadit
az églakók felséges közönye.
ellengnék innen ahol ő lakik:
álomkeze és gondtalan szeme
nem kötne rabbá engem több napig.
Olvasnom a szerelem titkait
emberarcon, többé nem gyötrene;
érezném, minden gunytól szabadit
az églakók felséges közönye.
És elrepülnék olyan messzeségig
amin szépsége híre nem tör át
tengerek fölött lassan vonva végig
ködeim árnyékának sátorát.
amin szépsége híre nem tör át
tengerek fölött lassan vonva végig
ködeim árnyékának sátorát.
| Nem sajnálsz, felhő? hogy így, mint a sólyom, |
| hozzá vagyok kötözve, lábzsinóron? |
