Babits Mihály: BELOVÉD, Ó BELOVÉD
több mint te vagy és nincs olyan valóság:
márványdarázsként zsongasz méla nyáron
szivemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák.
kelyhekkel és keblekkel, mint a rózsák,
ó életem (szerelmem!), ó halálom,
valósult álom, álmodott valóság.
selyem karmokkal és ivor fogakkal
tép és cirógat, és cirógat és tép,
szerelmem, új szerelmem, ős varázsom,
dús mézkirálynőm, mérgezett darázsom.