Babits Mihály: ÚJ KÖNYVEKRE
Ó, boldog verseny, bátor, büszke, boldog
költők, kik együtt, értőknek daloltok,
egy fa levéli mind, testvéri lelkek!
rejt tőletek, ki ha kóstolja bortok
nem érzi már ízét sem; és ha szóltok
nem érti, s más összhang mit vágya kerget.
mint szél kezében elszakadt levél:
s talán nem ő, hanem a szél zenél.
mint sebesült, fejét a földre hajtva,
holtig figyel a távol ágyuzajra.