Babits Mihály: [EGY TEKNŐ ITT A VÖLGY AZ ÉG ALATT...]
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban -
az éjbogár - (nappal ganajturó) -
esetlen férge! kalapomon koppan.
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád -
utól a nagylány, vállán rengő kapával.
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
"El ám, mert, lássa, vinni kell" - felel
a lány és sötét szeme visszavillan.