Babits Mihály: [MINT A NAPFÉNY A VÍZEKEN...]
a szemed fénye olyan volt
Ismerős, mégis idegen
remegő reményre hangolt
dagadó és meleg élet:
ó igéretes tagadás
tagadást rejtő igéret!
Jött-ment mint hajnali álom
mért jött a semmiből elém?
Csupán hogy tünjön és fájjon.
- - - -
És milyen föld ihatta be
szemeidnek drága nedvét?