Balassi Bálint: [HUSZONKILENCEDIK] VIGESIMUM NONUM
1 | Mint sík mezőn csak egy szál fa, egyedül úgy élek, |
Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek. |
2 | Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését, |
Felindítom ottan azzal szívemnek szerelmét. |
3 | Személye mert jut eszembe édes szerelmemnek, |
Kivel újul csak gyötrelme keserves lelkemnek; |
4 | Mert kívánom őtet látnom, véle beszélgetnem, |
De nem lölem semmi módját, mint kell szemben lennem. |
5 | Irigyektől mert oly nehéz én vigasztalómhoz |
Nékem jutnom, mint tevistől az szép violához. |
6 | De hogynemmint távol lévén az ő személyétől, |
Szerelmemben őutána vertengek egyedöl, |
7 | Jobb, hogy együtt véle lévén, az ő szemeitűl, |
Reá nézvén, úgy vesszek el, mégis szívem örül. |
8 | No, hozzá hát, én elmémnek ti gyors gondolati, |
Löljetek ti módot, mint kellj szerelmemhez jutni! |
9 | Éngem bár ne kéméljetek nagy veszedelemtől, |
Csak hogy őtet őrizzétek gonosz hírtől-névtől! |
10 | Megérdemli, ha érte lész is fejem halála, |
Mert életét, hírét, nevét csak énreám bízta. |