Balassi Bálint: TIZENHATODIK
1 | Kikeletkor, jó Pünkösd havában, |
Mikor volnék nyughatatlanságban, |
Szerelem kínjában, |
2 | Sokszor vigyázva én megvirradtam, |
Magamban nagy sokat gondolkodtam, |
Hogy ne bánkódhassam. |
3 | Azért mikor egy éjjel holvalig |
Veszekedtem volna mind virradtig, |
Szép piros hajnalig, |
4 | Akarván szívemet enyhíteni, |
Igen reggel menék ki múlatni, |
Tetszém megújulni. |
5 | Kimentemben egy csergő patakra |
Találék, oly hívesre, tisztára, |
Mint fényes kristálra; |
6 | Partja bűves sok gyöngyvirágokkal, |
Ékes sok jószagú violákkal, |
Két rózsabokorral, |
7 | Mellette egy kiterjedt ciprusfa, |
Kinek szép zöld bojtos ágaiba |
Fülemile szóla. |
8 | Ott az fa árnékába leülék, |
Fülemile hogy ott hangoskodnék, |
Szívem gyönyörködék. |
9 | Sok vigyázás és fáradság után |
Törtínék, hogy én ott elalunnám, |
Álmomban azt látám: |
10 | Hát azki ez világon szerelmesb |
Nékem annál senki sincsen kedvesb, |
Életemnél édesb, |
11 | Előttem mintha megállapodott, |
Nagy kegyesen reám mosolyodott, |
Ily igéket szólott: |
12 | Tudod - úgymond - nem vett szívem erre, |
Véled együtt éljek szerelembe, |
Mert voltam kétségbe; |
13 | De hogy látom hozzám szerelmedet, |
És érettem untatod az Istent, |
Ez gerjeszt éngemet. |
14 | Azért néked adott már éngemet, |
Jövendőben gonosztól fejemet |
Ódd, kérlek, híremet. |
15 | Látod, hogy én nem sok csácsogással |
Nem gondoltam rágalmazó szókkal, |
Vagyok hozzád jóval. |
16 | Azért kérlek, a te szerelmedért |
És énnékem béádott kezedért, |
Mi együtt-éltünkért, |
17 | Hogy amiket nékem te fogadtál, |
Bételjesíts és meg ne változzál, |
Szerelmedben megállj! |
18 | Irgalmasságnak ura, Istene, |
Ki így is szoktál jelentenie |
Mi könyörgésünkre, |
19 | Teljesíts bé ígéreted rajtam, |
Ádjad bizonyában, hogy hallhassam, |
Mit álmomban láttam! |