Csokonai Vitéz Mihály: A fösvény
Régen eladta már eztet is a kincsen, |
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. |
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal. |
Bérben a levegőt hogy ki nem adhatja. |
Neheztel, hogy tágas házába béfér e'. |
Mérget kedveltető kincseiből kever, |
Mint az aranyra vert királyok képei, |
Melyekről minden húst Párkák lefosztottak. |
Ezt a sóhajtások gőzi sűrítette. |
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását. |
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget: |
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába. |
(Itt jajgat s fejére kúlcsolódik keze) |
Lantornás ablakom ketté szakasztotta." |
Hogy őróla ingyen verset írhatátok. |