Csokonai Vitéz Mihály: Lillához távollétemben
Tőltöm most éltemet. |
Nem rág az engemet. |
Sem nem sohajtok, jajgatok.
Egemre felderűlt, |
Felkent fejemre űlt: |
Mert nincs az én Lillám velem.
Mi nékem a világ! |
Hogy a halál kivág. |
Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.
Múlathatnak talám: |
Gyarlón örűlnek ám. |
Szívem csupán tenálad áll.
Szép Lilla! szívemet: |
Cserébe szívedet. |
Csak a tiédet add nekem.
Galambi szívedért? |
Cserébe szívemért? |
Többé nem is terhellek én. -
Vagyok, szólj, Cipria! |
Van-é? s ha van, ki a'? |
Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!
Mi nem szólunk, mi se; |
Vakúljon a szeme. |
Tenéked oltárt szentelünk.
Érzékeny éneked, |
Hárfázni fog neked: |
S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!