Dsida Jenő: Megdicsőülés
A kék tekintet nem kísér tovább.
Kismadár dalol a tamarindafán.
Összeteszi halott kezét.
Fehér angyal jelenik meg Máriának.
És fürtös bíborszőlők éjsetét koszorúja:
A szemlélőnek ennyi az év.
Felszakadnak a holtak sírjai,
Ha homlokodat ezüstkezedbe hajtod.
Csöndesen búvik meg a szádon,
Részegen a sötét dalok mákonyától.
Zsong halkan a megsárgult kőzetekben.