Gyulai Pál: BÚCSU.
Még egyszer!
Isten hozzád utoljára,
Isten hozzád ezerszer!
Búval hagylak, búdban hagylak
Nehezen
Lesz-e kedvem, földerülsz-e
Avagy immár sohasem?
Egyedűl,
Honvágy búja, honfi búja,
Kettősen rám nehezűl.
Elbírom-e ezt a terhet,
Istenem?
Köd homálylik hegyen-völgyön,
Köd homálya lelkemen.
Határod,
Isten hozzád, vándor fiad'
Talán többé nem látod!
De födjön bár külföld hantja,
Távol sír,
Lelkem híven hozzád tér még,
Veled örül, veled sír!