Gyulai Pál: KÜLFÖLDÖN.
Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.
Nem hallottam a mióta bujdosom,
A mióta idegen föld a honom.
Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem
Ujra enyém minden, amit szerettem,
Elsiratom ujra, amit vesztettem.
Éljen otthon vagy idegen hazában,
Sírva vigad, mig világ ily sorja tart . . .
Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart .