Juhász Gyula: Új Faeton
Új Faeton
A csillagok közé suhanva
- Bús árnyam száll e tájon át -
Az élet egyre hidegebb lesz
És nem lelem tűnt örömök nyomát.
- Bús árnyam száll e tájon át -
Az élet egyre hidegebb lesz
És nem lelem tűnt örömök nyomát.
Szállok a kékes Szíriuszba
- Hideg fény, ó de úgy ragyog -
S a magasságban sorra gyúlnak
Dalaim, az új, hulló csillagok.
- Hideg fény, ó de úgy ragyog -
S a magasságban sorra gyúlnak
Dalaim, az új, hulló csillagok.
Csak néha szédül a fejem még,
- Ó régi, édes, bús mesék -
Mikor a mélyből feltör egy hang,
Mely egykor szerelmes szívemben élt!
- Ó régi, édes, bús mesék -
Mikor a mélyből feltör egy hang,
Mely egykor szerelmes szívemben élt!
Mely egykor úgy csendült remélve,
- Letört szerelmek, csönd legyen! -
Mint orgonaszó lágy zenéje
A májusvégi, régi ünnepen!
- Letört szerelmek, csönd legyen! -
Mint orgonaszó lágy zenéje
A májusvégi, régi ünnepen!
...De ekkor a Nap kocsijának
Gyeplőit ércesen fogom,
Ne szédülj, dalok Faetonja,
Törj csillagokba, sápadt homlokom!
Gyeplőit ércesen fogom,
Ne szédülj, dalok Faetonja,
Törj csillagokba, sápadt homlokom!
