Juhász Gyula: Hermia
Vagy vállaid vonagló vonala,
Ivor fogad az ajkad bíborán
Vagy a szemed, e halvány ibolya?
Fénylő színen, mint hattyút nyári tón,
Vagy erkélyed homályán sejteni
Az árnyadat az éji kárpiton?
Hogy nélküled suhant el ifjuságom,
Mely olyan árva és örömtelen volt?
Örök sötétben is kéklik felettem
Szemed derűje, mint a nyári mennybolt?