Juhász Gyula: Ének Kupa vezérről
Ki maga volt az utolsó remény.
A Bakony árnyán örök éjbe holt.
A neve átok, emléke bitang.
Új oltár alján sohse térdelő,
Ő Ázsiából hozott szavakat:
Mely vérző szívre fejedelmi palást.
Kitáruló kar vén csodák elé,
Dalold szívem ma, zokogón dalold:
Mert régi lángunk mind hamvába holt!