Juhász Gyula: Prológus szól:
Szelíd mélázón nyári lomb alól.
De kedvesen zeng és álmatagon.
Mit nem ismer meg soha idegen.
S vele ékítjük honi ünnepünket.
Kopog e háznál és szállást keres,
Játékosan és üzeni velem:
Hódítani, nem kell más diadal,
Magyar vidék bennük leljen magára.
Legyen családi ünnep ez az este!