Karinthy Frigyes: A cirkusz összedől
Veled? Még mindig tétovázol?
Bámulva bambán a bokádon,
Csuklódon átütött szöget?
Ferdülnek a gerendaboltok -
A csürhe ájultan sikoltoz,
Néró kartárs is nyugtalan.
Kissé fakón pislog körül -
Kartárs, a cirkusz összedül!
A szobrocskák is ingadoznak.
Írott malaszt, vagy égi kegy -
Isten, vagy ember - egyremegy!
Mikor a cirkusz összedől.
Hogy mi van írva a kereszten -
- No mit szólsz ehhez, híres Ösztön,
Ki csak bámultad sorsomat?
De ez halálnak sem halál!
Se temetés? se karnevál?
Se földi kéj? se égi hárfa?
Kiről csak annyit sejtek én,
Hogy régen él e földtekén
De eddig még senkit se bántott:
Arkangyal, vagy orangután:
Most légy a szolgám és kutyám,
Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!
Nincsen galamb szájába manna -
A csillagok mind messze vannak,
De a nyomor s a kín közel.
S mely látó két szemem megülte
A keshedt könnyeket törüld le
S a mafla vértanu-mosolyt -
Nem mondok átkot és imát -
- Meneküljön, ki merre lát!
Neked dolgod van e világon.