Kosztolányi Dezső: FEBRUÁRI DÉLUTÁN
már-már az éj jő,
megfagy a tócsa,
a víz, a nád.
lobog a rőt fény,
s beizza a ház
sok ablakát.
az út a hótul
nem látszik immár,
mindent belep.
ködökben úszván
lassan kígyózik
egy gyászmenet.
s oly messzehangzó
a bánatom, mint
a tompa hang:
bú sír szivemben,
zokogva kong, mint
a gyászharang.