Kosztolányi Dezső: AMIKOR BETEGSÉGEMBEN MEGLÁTOGATOTT EGY BARÁTOM
AMIKOR BETEGSÉGEMBEN MEGLÁTOGATOTT EGY BARÁTOM
Po Csü-ji
Jaj, mily soká feküdtem ágynak esve,
az ablakon be-benézett az este,
künn az eresznél lármázó sereggel
éhes verébnép cserfelt este-reggel.
Pihegve keltem föl, motozva hosszan,
üggyel-bajjal kapumhoz botladoztam.
Hát egy barátom lépett ott be, szembe,
hozzá siettem, épp ő járt eszembe.
Kivitte a húnyó napfényre ágyam,
rádőltem az erkély-korlátra lágyan.
Baráti szó lett az én medicínám
s fásult szívem most újra élni kíván.
az ablakon be-benézett az este,
künn az eresznél lármázó sereggel
éhes verébnép cserfelt este-reggel.
Pihegve keltem föl, motozva hosszan,
üggyel-bajjal kapumhoz botladoztam.
Hát egy barátom lépett ott be, szembe,
hozzá siettem, épp ő járt eszembe.
Kivitte a húnyó napfényre ágyam,
rádőltem az erkély-korlátra lágyan.
Baráti szó lett az én medicínám
s fásult szívem most újra élni kíván.
