Kosztolányi Dezső: EGY KÖNYVSZEKRÉNYRE, MELY SAJÁT MŰVEIT TARTALMAZZA
EGY KÖNYVSZEKRÉNYRE, MELY SAJÁT MŰVEIT TARTALMAZZA
Po Csü-ji
Cédrusfából szekrényt ácsoltam én;
szép könyvszekrényt, a cédrus az kemény.
Miféle költő nyugszik mélyiben?
Ezt pingáltam reá: "Po Lo-tien".*
Mióta élek, könyvet-könyvre írtam,
mint zsenge ifju s most, agg napjaimban.
Hetven kötet zár régi s uj tüzet,
nagy és kicsiny, háromezer füzet.
Tudom, felejtik a rosszát, a jobbját,
de nem szeretném, hogy szemétre dobják.
Lakatjait bezárja a kezem,
vigyázva a függöny elé teszem.
Minden betű a vérem s itt hagyom,
szép könyvszekrényt, a cédrus az kemény.
Miféle költő nyugszik mélyiben?
Ezt pingáltam reá: "Po Lo-tien".*
Mióta élek, könyvet-könyvre írtam,
mint zsenge ifju s most, agg napjaimban.
Hetven kötet zár régi s uj tüzet,
nagy és kicsiny, háromezer füzet.
Tudom, felejtik a rosszát, a jobbját,
de nem szeretném, hogy szemétre dobják.
Lakatjait bezárja a kezem,
vigyázva a függöny elé teszem.
Minden betű a vérem s itt hagyom,
* A költő másik neve.
nem is törődnek majd velük nagyon.
Hát így leányaimnak adom át,
aztán megőrzik tán az unokák...
Hát így leányaimnak adom át,
aztán megőrzik tán az unokák...
