Kosztolányi Dezső: KESERŰ ESŐ
KESERŰ ESŐ
Po Csü-ji
Mióta Hszian jang-ba elvetődtem,
keserű eső búsan mormog a
ködben, eget alig láttam fölöttem,
sötéten alszom, mint a mormota.
A tó az éggel összeér, kitágult,
felhő ereszkedik a vízre s száguld.
Tul a sövényemen fecseg a révész,
dalol az utca sarkán a halász.
Madár a sárga légbe semmivé vész,
szeles vitorlát árvíz habja ráz,
kapu előtt ló, utca tegnap óta
belefordul a megdagadt folyóba.
keserű eső búsan mormog a
ködben, eget alig láttam fölöttem,
sötéten alszom, mint a mormota.
A tó az éggel összeér, kitágult,
felhő ereszkedik a vízre s száguld.
Tul a sövényemen fecseg a révész,
dalol az utca sarkán a halász.
Madár a sárga légbe semmivé vész,
szeles vitorlát árvíz habja ráz,
kapu előtt ló, utca tegnap óta
belefordul a megdagadt folyóba.
