Kosztolányi Dezső: TAR FŐMRE
TAR FŐMRE
Po Csü-ji
Reggel meg este féltem untalan,
sóhajtva néztem, hullik a hajam.
Mi lesz, ha elhágy e pár ritka tincs...
Most víg vagyok, pedig írmagja sincs.
Hát nem mosom, szárítom többet én,
fáradt fésűm pihen örök helyén.
Mily kellemes, hogy nem nyom már soha
fejbubom érdes, vastag varkocsa,
a porban alszik csúcsos süvegem,
nyakfodromat kiengedem.
Hideg patakvíz az ezüstcsöbörbül
kopasz fejemre mint pezsgő gyönyör dűl,
csak élvezem hűs habját esztelen,
mint Buddha-pap magam keresztelem.
Ma már tudom, a pap miért beretvált,
ki szenny helyett szűz, tiszta életet vált.
sóhajtva néztem, hullik a hajam.
Mi lesz, ha elhágy e pár ritka tincs...
Most víg vagyok, pedig írmagja sincs.
Hát nem mosom, szárítom többet én,
fáradt fésűm pihen örök helyén.
Mily kellemes, hogy nem nyom már soha
fejbubom érdes, vastag varkocsa,
a porban alszik csúcsos süvegem,
nyakfodromat kiengedem.
Hideg patakvíz az ezüstcsöbörbül
kopasz fejemre mint pezsgő gyönyör dűl,
csak élvezem hűs habját esztelen,
mint Buddha-pap magam keresztelem.
Ma már tudom, a pap miért beretvált,
ki szenny helyett szűz, tiszta életet vált.
