Kosztolányi Dezső: FEJTÖRŐ FELNŐTTEKNEK
Jó torna eszednek:
asztalt terítnek,
asztalt leszednek.
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.
örvény köde nyildos
és ölnek, ölelnek,
te drága, te gyilkos.
a hosszú menetnek.
Kacagnak-e ottan
vagy talán temetnek?
sok-sok sóhajtás.
Sejted-e már mi,
pedzed-e, pajtás?
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.