Madách Imre: 25. Sírjánál ugyanannak
Mely pusztaság volt, mostan kert gyanánt áll,
Szeretted gyermekid, s körűlötted
Kigyult megannyi békés házi oltár.
Hamvaid édesebben pihenhetnek,
Emléket meg magadnak alkotál
Hálás szivében kedves gyermekeknek.
Gyümölcsfa áll, virágot hord a szellet,
Míg köztünk szeretet s egység lakik,
Nálunk mulat, s viraszt felettünk lelked.