Petőfi Sándor: EBÉD UTÁN
EBÉD UTÁN
Ugy jóllaktam, hogy még!...
Egyet nyujtózom, és
Aztán tied vagyok,
Imádott heverés!
Egyet nyujtózom, és
Aztán tied vagyok,
Imádott heverés!
Oh kedves pamlagom,
Be áldott puha vagy!
Ki téged föltalált,
Az volt ám még az agy. -
Be áldott puha vagy!
Ki téged föltalált,
Az volt ám még az agy. -
Kölyök, pipát ide...
Siess, a nagyapád!
Nincs rútabb valami,
Mint az a lomhaság.
Siess, a nagyapád!
Nincs rútabb valami,
Mint az a lomhaság.
Add errébb hát, ökör!
Én nyuljak érte tán?
Nem elég tőlem, hogy
Föltátom rá a szám? -
Én nyuljak érte tán?
Nem elég tőlem, hogy
Föltátom rá a szám? -
Istentelen legye!
Ingerkedik velem...
Kergesd el... a kutya
Ott űl a fülemen.
Ingerkedik velem...
Kergesd el... a kutya
Ott űl a fülemen.
Az ember élete
Méreggel van tele;
Csodák csodája, hogy
Meg nem pukkad bele.
Méreggel van tele;
Csodák csodája, hogy
Meg nem pukkad bele.
Húzd a függönyt odább
Azon az ablakon;
Hadd lám, az épités
Ott kinn meddig vagyon?
Azon az ablakon;
Hadd lám, az épités
Ott kinn meddig vagyon?
Á, szépecskén halad,
Munkálnak mindenütt...
De tedd b' az ablakot,
A nap szemembe süt.
Munkálnak mindenütt...
De tedd b' az ablakot,
A nap szemembe süt.
Disznó forró idő!...
No semmi; legalább
Ki ott kinn dolgozik,
Nem hűti meg magát.
No semmi; legalább
Ki ott kinn dolgozik,
Nem hűti meg magát.
Dunavecse, 1844. április - május
