Petőfi Sándor: VIRÁGOSKERT A KÖLTŐ SZÍVE...
De másnak termi a virágokat;
Míg ezeket szétosztogatja,
Önnön magának csak tövis marad.
Szegény pillangó! neki megesett:
Addig bolyong a puszta kertben,
Míg összetépik őt a tövisek.
Eszébe sem jut senkinek talán,
Midőn élvezettel mereng a
Szegény költő martirkoszoruján.