Petrőczi Kata Szidónia: VII.
Érzem kemény zúgását,
Szivemnek fájdalmit iszonyu kínnyait
Szemeim könnyvhullását.
Meg nem álíthatom óránkint jajgatom
Szerentsém változását.
Bánatimnak árjai.
Sebesűlt szívemet elhagyot elmémet
Szomoruság szelei.
Igen ostromollyák éltemet fogyottyák
Engem vesztő kinnja
Víg órámot nem várom.
Sőt mind éjiel nappal epedvén sok búval
Fájdalmimot jajgatom.
S Minthogy igy gyötrődöm szörnyen emésztődöm
Halálomat ohajtom.
Búba epet szívemnek.
Keves a szánója nénts vigasztalója
Jaj ily reméntelennek.
Nemhogy enyhitője avagy segitője
Lehetne én ügyemnek,
Kévánok elköltözni.
Ez gonosz világtul s mulandó voltátul
Nagy örömmel bucsuzni
Ha Isten akarja ne késsék órája
Kész vagyok már meghalni.
Hogy elfelejcsem búmat.
És ő enyhitheti sebemet beköti
Gyógyitya fáydalmimat
Elveszi szivemrül le törli szememről
Gyakor könyhullásimot.