Petrőczi Kata Szidónia: XXVIII.
Keserves napjaim
Esztendőknek tetsző búval tölt óráim
És ujulnak gyogyulhatatlan sebeim.
Halálos sebemnek
Szüntelenűl növén szomoru éltemnek
Kinnját szaporítyák bús árva fejemnek.
Keserves jai szókkal
Töltöm én időmet mulatván azokkal
Epesztvén szívemet sok sohajtásokkal.
És végét ohaitom
Mindennap meghalván még sem jön halálom
Boldogtalan sorsal élek holtig látom.
Emésztő kínjaim
Felleg szaporító gyakor sóhajtásim
Nékem éjiel nappal mulató társaim.
Nem hogy orvoslója
Volna sebeimnek hű ápolgatója
'S halálos nyavaljámnak meggyogyitója.
Az ki oka ennek
Tulajdoníthatom mivel gyötrelmimnek
Örűl és elvonnja irát sebeimnek.
'S álhatatos dolga
Kinzásomba fáradhatatlan mivolta
'S czak ebben álandó nekem ártalmomra.
Ő szelédségeket
Magnes kövé teszi 's aczéllja szíveket
Kegjetlenségre haitya természeteket.
hogj gyötrődik éltem
Panaszolnom tovább mert szomorú szívem
Nem remélhet gyogyulást halálos sebem.
Magamba 's halgatok
Nem panaszlom noha sok kinokat látok
Mint az gyertya világ oránkint czak fogjok.
Egjet sohait 's meg szán
Én sok gyötrelmimet azzal meg hálálván
El senjvet szívemnek ezt jutalmul adván.
Mert kinomot látya
Késő szánakodással jutalmaztatya
Mondván immár elmúlt szegénjnek bánatja.