Reviczky Gyula: Bucsu kabátomtól
Kopott bajtársam, addió!
Elválunk, régi, hű barát;
Már alkuszik rád a zsidó.
Barátoknál jobb czimbora,
Nap süthetett, föld fagyhatott:
Te el nem pártoltál soha.
Szivem táján volt jó helyed,
Sok szép időt, ábrándosat,
Sok búsat éltem át veled.
Benned voltam, te jó kabát.
S Emmához írt nem egy dalom'
Szivem körül hordozgatád.
Ha nála tettem vizitet,
És áldott képmását hiven
Őrizte hallgatag zsebed.
Te menj előre, hű kabát.
Ne várd be, míg a csúf idő
Majd engem is lomtárba vág.
Viseltelek, mig lehetett;
S most sívár alku tárgya vagy,
Ebédelnem csak így lehet.
El nem feledlek, nem bizon;
S ha egy korty borra is telik:
Öreg barátom, rád iszom!