Reviczky Gyula: Uti emlék
Utaztam a Dunán.
Előttem járt-kelt, meg-megállott
Egy édes arczú lány.
Brátságot köténk.
Elmondta honnan jön, hová megy
(Mama nem ült közénk).
És Heine dalai,
S észre se vettük, hogy szivünket
Hevíti valami.
Már Amor is velünk:
Hajü füttyentett, partra tett és
Aztán tovább repült.
A távozó után.
Lágy zsongás hangzott: «Soha többé!»
Szivemben s a Dunán.