Somlyó Zoltán: A KEZEM
hogy idegen legyen a vére.
És beszélgetnék véle.
egy illatos, puha selyemre. -
Be szép ravatal lenne.
az alvadt erek kékjén,
sok csókot lehelnék én.
kacagva simogatnám
az elhalt ujjak alján,
vad lüktetése égett...
Szentté avatnám a kezem
és elküldeném néked.