Szentjóbi Szabó László: A halgatás mentsége
Úgy gondolt restségemet?
Ha, mint én nem érezheted
Epesztő gyötrelmemet.
Bár húrjaim siketek
Sok kínaim ti szóljatok!
Ha némává tettetek.
S gond nélkűl kedvesemet
Víg szível énekelgettem
Szerencsés életemet.
Daphnémtól el rendele
Ha szívem nem is várhatja
Hogy lehessek még vele.
El vesztvén e csapással?
El keseredett szívemet
Emésztem búsongással:
Hogy könyveimmel élek
Ha örökre el vétetett
Tőlem ez a jó lélek!