Tóth Árpád: ÁPRILISI CAPRICCIO
ÁPRILISI CAPRICCIO
Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.
A bokrok: csupa füttyhang.
Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.
Zugból is felcsivog a csíz.
Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,
Félálmában a kastély,
Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap
Mint nyújtózó kart, bár a nap
Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -
A parkban - rőt aranyhal -
Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő
Hassal az édes levegő
Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,
Most szelídség csuhája,
Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét
És tőzsdetippektől setét
Agyában a mohóság
Helyett valami jóság
Helyett valami jóság
Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,
Tavaszi virág szirmai,
Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak
Ha majd e drága úrnak
Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...
Autója bőgve megremeg...
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
Illatos, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Az élet rút és vad dolog,
Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,
Megannyi csúnya harc van,
S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,
Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül
Hogy tavasszal megbékül
Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és
Belépnék e szép kertbe, és
- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő
A hájas úrnak fénylő
Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.
Öklöm vidám barackjait.
1927
