Vajda János: Luzitán dal
Mit tartsak immár felüled?
Szeresselek-e ezután is?
Megengedi a becsület?
Amig szerencsétlen valál.
El nem riasztott oldaladtól,
Bár rémitett börtön, halál.
De bár maradtál volna az;
Szenvedtünk volna még tovább is,
Nem jött ajkunkra vád, panasz.
Mi szentebb még tán, mint magad,
Mi nélkül hitvány rongy az élet,
S haszontalan minden javad:
Egy csodatévő bűvszered,
Mi ismét mindent helyrehozhat,
Mikor már minden elveszett.
Mit vissza nem hoz semmi sem! -
Eszeveszetten oda dobtad
A szabadulás perciben!
Hogy várakozz még keveset:
"Nincs veszve semmi sors alatt az,
Ki soha el nem csüggedett".
Te hagytad cserbe azokat.
Ellökted őket, s felölelted,
Akik szerezték gyászodat.
Mit tisztelet, dics övezett,
A mennyezettel, haj! ahonnan
Elköltözött a becsület...!
Bukott hölgy, eltévedt anya!
Hősök szülője, elkerített
A sok hazudozó banya!
Fertőzi undok idegen;
S ne fussak a födél alól, mely
Szégyent, gyalázatot terem!?
....................................
Oh, én hazám, minő uton jársz,
Mit tartsak immár felüled?
Szeresselek-e ezután is?...
Megengedi a becsület?...
Az oceáni partokon,
Felénk tekintesz és gyötör
A hazavágyó fájdalom;
Szebb, jobb világnak bájai,
Hogy ne ohajtsd, köztünk, velünk
Bilincseinket hordani;
Elfáradt, a hit megtörött;
Ki itt nem életet keressz,
Csak véreid közt sírgödört;
S ha menhelyed, újabb honod
A föld legmostohább zuga;
Ne hagyd el azt és halj meg ott!
Mert itt a szégyen ölne meg.
A hon, melyért szived sovárg,
Az a hon - volt, nincs, elveszett!
Megtagadá önnönmagát.
Nem hordja már rabláncait,
Mert szolga lett és hord igát.
Azt is hijába keresed.
E meggyalázott földbe' már
Apáid hamvát sem leled.
Az ősök, a nagyok, dicsők,
Fölkeltek sírjaikbul és
Most szerteszét bolyongnak ők.
Keresve egy-egy szent helyet,
Hol jeltelen temetve van
A számüzött honszeretet.
E földbe rejtik arcukat,
Hogy meg ne gyúljanak azok
A szégyen és harag miatt...
S ti koporsótlan szellemek,
Ha már elég nagy átkotok,
Még vissza se tekintsetek.
A megőrült becsületet,
Mit a helóta ivadék
Gúnykacaja közé temet...!