Verseghy Ferenc: 117. A' Házasság.
117. A' Házasság.
Valld meg Ámor! lantosodnak
mért szidgyák, kik házasodnak,
's mellyik pár az, melly lángodnak
véltt terhében szív-csatodnak
| azt a' fontos titkodot: |
| olly nehéznek jármodot? |
| érezhetvén bájjait, |
| lellye boldogságait? |
Nem, kik egymás' birtokához
's frígyeidnek oltárához
A' borostyány így csatollya
's mint a' vad szív, nem kóstollya,
| csak vaktában botlanak, |
| köz szokásbúl szállanak. |
| tölgyfa tőhöz ágait, |
| szent tüzednek bájjait. |
Nem, kik pénzért vagy jószágért
felszentelvén ál nagyságért
Így kelnének frígykötésre
mellyek édes örvendésre
| kötnek házasságokot, |
| házi boldogságokot. |
| Körmöcznél az érczhegyek, |
| gerjedést nem érzenek. |
Nem, kik búja vággyaikkal
elfojtván vad lángjaikkal
Így gerjednek visz tüzekre
hogy lehullván a' mélyekre,
| barmosíttyák szíveket, |
| a' szelídebb kéjeket. |
| rend nélkűl a' mennykövek, |
| lobbjok köztt elvesszenek. |
Nem, kik minden indúlástúl
a' szívbéli szunnyadástúl
Így élnének házasságban
mellyek néma társaságban
| óván plánta véreket, |
| várnak képzeltt kincseket. |
| a' kő vagy fa képmüvek, |
| úri kertet őrzenek. |
Nem, kik minden vígaságnak
's éjjel nappal búkot rágnak,
Húzogass fel két hárfára
medve tán illy musikára
| durván ellent mondanak, |
| vagy siralmat morganak. |
| puszta basszus-húrokot; |
| érezhetne bájokot. |
Nem, ha eggyik' kebelében
's a' másiknak vad szívében
Így köthetne őzecskével,
így érezne a' jérczével
| víg szelídség folydogál, |
| mord szilajság forrdogál. |
| a' vad párducz frígyeket, |
| a' kesely szerelmeket. |
Nem, kik eggyet, a' világért,
's minden morzsa gyávaságért
Nemde Ámor! a' szerelmek
's a' viszályos gerjedelmek
| nem tudnának érteni, |
| pört szeretnek kezdeni. |
| nem kedvellnek harczokot, |
| nem szülhetnek bájokot? |
Csak barátság boldogíthat
házasok köztt ez lángíthat
A' barátság könnyebbíti
mert ez, a' mi érdesíti
| két érzékeny szíveket; |
| állandó szerelmeket. |
| jármaiknak terheit, |
| a' gondoknak ürmeit. |
(1806.)
