Verseghy Ferenc: 135. Barátnémhoz.
135. Barátnémhoz.
Szedgyük a' rózsát, valahol pirúlni
láttyuk útunkban, szeretett Barátném!
Még kinyíltt arcczal tövis ágaikrúl
Melly ma bűbájos kebelét ajánlya,
holnap elhervad. Soha jobb üdőre,
a' mivel kínál nevető szerencsénk,
A' jelenlévő egyedűl sajátunk
A' jövendővel bal eset parancsol,
melly irígységbűl örömünkbe szokta
láttyuk útunkban, szeretett Barátném!
Még kinyíltt arcczal tövis ágaikrúl
| ránk mosolyognak. |
holnap elhervad. Soha jobb üdőre,
a' mivel kínál nevető szerencsénk,
| el ne halasszuk. |
A' jövendővel bal eset parancsol,
melly irígységbűl örömünkbe szokta
| önteni mérgét. |
(1806.)
