Verseghy Ferenc: 139. Julishoz.
a' Mádi bornak két darázs |
mennyei balsamihoz! |
a' mézpohárnak, szürcsölik |
a' veszedelmes aranyt, |
elvégre zsembes szárnyaik, |
átölelik tüzesen |
a' híg halálnak, már amaz, |
illatos enyve közé. |
a' lépes áldomás utánn. |
Ők pedig azt ügyelik, |
társának ázott vállainn, |
's mellyike bukjon alá? |
kötnek szerelmes frígyeket! |
Egybekelések utánn |
megtántoríttya szíveket. |
Szürcsölik a' gyönyörű |
nézvén az édes kelyheket, |
mellyeket ínnye szerínt |
's egymás' ölében látszanak |
mennyei szívlebegést |
mind azt arányzák gondgyaik, |
mellyik eredgyen előbb, |
mélly gyásszal átvontt hintajánn, |
érdemes Őseihez? |