Verseghy Ferenc: 141. Örzsike.
Örzsikénél. |
termeténél. |
a' hüs hold nem bájolóbb
kék szeménél. |
homlokának. |
orczájának. |
mint folyási zengenek
szűz szavának. |
tünt orczája, |
bájszikrája! |
nappal minden vágyomnak
eggy sommája. |
szűk eremben. |
hő mellyemben. |
már meg vászok víttanak
bús fejemben. |
rab szememnek; |
zártt szívemnek. |
háborodtak habjai
víg kedvemnek. |
habzásimnak. |
vággyaimnak; |
elbeszélltem kútfejét
kínnyaimnak. |
keservemre, |
gyötrelmemre; |
megvallotta visz tüzét
kérelmemre. |
komorságom, |
nyájasságom, |
úgy naponkint nődögélt
boldogságom. |
ösvényemben, |
kis kertemben, |
édes kéjt ne érzenék
nyíltt keblemben. |
esztendőre |
a' kendőre; |
a' templomba költözünk
esküvőre. |
hű karjában! |
birtokában! |
jóllehet leggazdagabb,
országában. |