Verseghy Ferenc: 144. Örzsikéhez.
144. Örzsikéhez.
Kit vársz ablakodonn Örzsike! szüntelen'
ásitván? kit akarsz csalfa szerelmeid
Eggy karcsú ifiút látok enyelgeni
óránkint aranyos tűköreid között;
A' tánczos palotánn csak vele szédelegsz,
a' játékhelyekenn csak neki pillogatsz.
Hányszor fogja szegény sírva panaszlani,
hogy mint a' recsegő szélanya, változik
mint a' dőre hajós, kit nevető szelek
a' majdmajd habozó mélyre kicsaltanak,
látván úttyaiban friss szeretőidet,
hogy rablánczaidot rólla lefejtegesd,
vagy kétes kezedet, régi szavad szerint,
nászgyűlések előtt férjfikezébe tedd.
's titkos tőreidet, mézbe takartt halál,
gyilkos lépfa gyanánt messze kerűlhetik;
legfőbb kincseiket csalfa vizek közé
elhányván szaporán, eggy darab ágasonn
ásitván? kit akarsz csalfa szerelmeid
| által jégre vezetni |
| megmeg nőtelenink közűl? |
óránkint aranyos tűköreid között;
| látlak czifra ruhákban |
| kint szállongani karjainn. |
a' játékhelyekenn csak neki pillogatsz.
| Ő most kedvesed, ő most, |
| látom, mindened egykorig. |
hogy mint a' recsegő szélanya, változik
| szíved szüntelen,' és hogy |
| első kellemetid helyett, |
a' majdmajd habozó mélyre kicsaltanak,
| kormos fellegeket lát. |
| Hányszor fogja sohajtani, |
hogy rablánczaidot rólla lefejtegesd,
| mellyek kénnyei ellen |
| még hozzád lebilincsezik; |
nászgyűlések előtt férjfikezébe tedd.
| Óh! melly boldogok, a' kik |
| álnok szívedet ösmerik, |
gyilkos lépfa gyanánt messze kerűlhetik;
| vagy kik vészes öledbűl, |
| mint én, sok habozás utánn, |
elhányván szaporán, eggy darab ágasonn
| a' már régen ohajtott |
| partot jókor elérhetik. |
(1806.)
