Verseghy Ferenc: 174. Az Úrnak felmutatása utánn.
174. Az Úrnak felmutatása utánn.
Szent oltárodnak színéhez borúlván,
Ki által bűnmocskábúl megtisztúlván,
Mint Istenember tellyes váltásunkért
Mint békeáldozat boldogságunkért
| imádunk téged' rejtett Istenség! |
| a' menny' örökje lett az emberség. |
| halálra szántad drága Testedet. |
| örömmel ontottad szent Véredet. |
De áh! nemünkhöz irgalmas szívednek
Honnyában megmaradni hű népednek
Hogy asztaloddal gyenge lelkeinket
's Véreddel mosván újabb séreinket,
| nem volt elég e' véres áldozat. |
| kívántál testi táplaszín alatt. |
| az üdvözséges jóban vastagítsd; |
| szívünköt szent szíveddel eggyesítsd. |
Óh! kúcsolly minket Jézus! oltalmadba,
Vedd kérlelő lelkünköt irgalmadba,
Add, hogy még élünk, tellyes jámborsággal
Mennyedben szünhetetlen buzgósággal
| ha vággyaink gonoszra vonzanak. |
| ha gyarló lábaink megbotlanak. |
| tisztelvén e' felséges Titkodot, |
| hálállyuk végtelen jóvoltodot. |
(1819.)
