Verseghy Ferenc: 75. Dorkához.
Dorkám! naponkint alkonyodik tüzem.
Kinlódva hívom vissza Cziprist |
's meg nem akar könyörülni rajtam. |
borzadva elszáll, mint mikor a' tavasz
meglett fenyűkönn átsuhogván |
gyenge virági közé ügyekszik. |
frissebb szerelmet. Én ölelésidet
nem győzöm aggott karjaimmal |
sok viadalmim utánn fogadni. |